Voltam egy farmon Afrikában

Mintha csak a Távol Afrikától filmbe csöppentem volna. Ki ismeri a Volt egy farmom Afrikában történetet? Itt azonban nem kávé, hanem rooibos tea ültetvényen jártunk...

A helyet Gifbergnek hívják, ami afrikaans nyelven annyit jelent, hogy „mérgezett hegy”. Nevét a területén őshonos gifboom nevű fynbos családba tartozó örökzöld cserjéről, illetve fáról kapta, ami lefordítva  „mérgezett fát” jelent. Termése erősen toxikus, hajdanán a bushmanok készítettek mérgezett nyilakat belőle, valamint a helyi farmerek használták fel a hiénák ellen.

Hogy kerültünk oda? Pár évvel ezelőtt egy dél-afrikai barátunk megvette ezt a farmot a Nyugati-Fokföld északi határán, Vanrhynsdorptól délre, gyerekkori álmát valósítva meg - ő maga ugyanis egy farmon nőtt fel. Régóta készültünk ide, legtöbbször az időjárás hiúsította meg az utazást: a nyári időszakban gyakran a 40-45 fokot is eléri a hőmérséklet, ami nem éppen fehér embernek való... Márciusra azonban csitult a hőség, az esték kellemesen lehűltek, ezúttal ideális időt fogtunk ki.

Kirándulásunkat az tette igazán érdekessé, hogy Fokvárostól Vredendalig úgy repültünk egy kis, hatüléses géppel. (Barátunk másik hobbija a repülés). Innen a helyi farmer hozott el minket és autóztunk még egy jó órát, részben terepen.

A birtok nagyjából 14 km hosszú és 4 km széles, felfedezésére csupán a délután és a másnap delelőtt állt rendelkezésünkre. Terepjáróval jártuk be a vidéket, amit egy folyó szel át. Az elmúlt időszakban az egész régióban nagy aszály uralkodott, így a folyó elapadt, a medrében sétáltunk. Látványos sziklaformációkkal (homokkő) találkoztunk, amit a víz mosott ki, illetve a szél koptatott le. A sziklák vöröses színűek. A sztyeppét olykor rooibos ültetvények tarkították, homokos parcellákon. A rooibos kimondottan igénytelen növény, a homokba ültetik, öntözni nem kell, nyár végén lehet leszüretelni, csak azt nem értem, hogy a világnak miért csak ezen a vidékén terem. A tea cserjéket ottjártunk előtt pár nappal vágták vissza, amelyek nagyjából akkorára nőnek, mint nálunk a levendula bokrok. Korábban a teát a farmon dolgozták fel, ez úgy történt, hogy kiterítették, felaprították, géppel összezúzták, amit többszörös öntözés-szárítás követett. A vörös színét csak ez után kapta. A feldolgozó részleget mára megszüntették, a rooibost elszállítják és készítésével máshol foglalkoznak.
A rooibosról egyszer már írtam ezen a blogon itt.

 

A farmon narancs és citrom ültetvényeket is láttunk, de próbálkoznak több-kevesebb sikerrel mangóval, olivával, avokádóval is. A helyi páviánok (baboon) és tarajos sülök azonban gyakran megdézsmálják  a termést. Ez utóbbiak elhullatott szúrós tüskéi árulkodnak a jelenlétükről az ültetvények környékén. Legnagyobb örömömre én ebből párat begyűjtöttem.:-)
Másik kevésbé kedvelt lakói a vidéknek a számos kígyó. Legveszélyesebb közülük a cape kobra, puff adder (pufogó vipera), boomslang, ez utóbbi fán élő kígyót jelent. A farm épülete előtti fán is él állítólag egy boomslang, többször elő is merészkedett már, szerencsére mi nem futottunk vele össze...
Egyedül egy vadmacska szerű állatot láttunk menet közben, de itt él egy leopárd család is, az ő lábnyomaikat a homokban meg is találtuk.

Éjszakára megkaptuk a fixen felállított tábori sátrak egyikét, minden kényelemmel felszerelve: franciágy, világítás. Hívatlan látogatónk nem volt éjjel, csak a síri csend vett minket körül.
A farmon víz és villany van, telefon, internet nincs. Éppen annyira szakadunk el a megszokottól, hogy tökéletesen ki lehessen kapcsolódni az alapvető komfort hiánya nélkül.

Azt ugyan nem tudom, ha netán az autó valahol útközben defektet kapna, hogy lehetne segítséget kérni, mert ebben a két napban, míg ott voltunk, egy teremtett lélek nem jött velünk szembe útközben. Egyedül a helyi farmerrel találkoztunk (talán ő lehetne a megmentő, akkor viszont felmerül a kérdés, hogy őt ki segíti ki, ha mi nem vagyunk ott), aki elhozott minket a reptérről. Ő a szállásunk szomszédságában lakik a feleségével. A feladata a farm felügyelete és fenntartása, rajta kívül egy másik farmer az, aki a rooibos gazdálkodással foglalkozik.

Szóval gyönyörű a táj, van itt hegy, völgy, folyó, vízesés, csodaszép kilátás, rooibos, mindenféle állat, de amitől igazán tátva maradt a szám, azok a sziklarajzok voltak. Ha nem látom, tán el sem hiszem. Bushmanok sziklára festett művei ezek. Koruk 1000-2000 év közöttire tehető. Jól felismerhetők az ábrákon kézlenyomat, emberi és állati alakok.

Ha egyszer még lesz rá lehetőségünk, novemberben, amikor a folyó megtelik, a farm kizöldül és virágba borul, még visszatérünk. 

Bálnákról

Bálnalesre a világ egyik legjobb helye Dél-Afrika.
Számos faj megtalálható a térségben, a legismertebbek közülük a Southern Right Whale (déli simabálna), a Humpbackwhale (hosszúszárnyú bálna) és a Bryde’s Whale (trópusi bálna).
Mindegyik faj évente vándorol a sarkvidéki területekről Dél-Afrika melegebb vízeire. Errefelé jellemzően június és november között számíthatunk a tömeges megjelenésükre. Ebben az időszakban egész közel jönnek a parthoz és meglehetősen aktívak. Hihetetlen látvány, ahogy a több tonna súlyú testükkel kilövik magukat a vízből.
Az egyik leghíresebb bálnanéző hely Hermanus, egész turizmus épült ki a bálnalesre, erről már korábban írtam is itt egy bejegyzést.
Nem ritka azonban, hogy a False Bay-től távolabb eső helyeken, valamint  „szezonon kívül” is láthatunk egy-egy bálnát. Gyakran stand up paddle evezés közben szúrtunk ki mi is egy-egy példányt a Blouberg strandon, vagy Melkbosban. Ha időznek egy kicsit a partközelben, akkor meg is szoktuk óvatosan közelíteni őket: óriási élmény!

Sajnos a napokban egy déli simabálna tetemét sodorta a hullám a partra Melkbos közelében, Holbaai strandján. Feltételezések szerint egy hajó propellere okozott végzetes sebet rajta. Több mint egy napig tartott a 12 méter hosszú, kb. 15-20 tonna súlyú test elszállítása, amire azért volt sűrgősen szükség, hogy ne vonzza a térségbe a cápákat. A tetemet egy hulladéklerakónál temették el. December óta ez az ötödik kimúlt bálna a Nyugati-Fokföldön. 

Dél-afrikai Kitesurf Guinness Világrekord 2016

A hétvégén kite ernyők százai takarták el a napot a Tábla-hegy előtt.
Több ezer érdeklődő gyűlt össze a hétvégén Dolphin és Doodles beach között Table View városnegyedben, hogy részese legyen a rekord kísérletnek.
Több száz kiteszörfös kísérelt meg egy időben vízre szállni a Virgin Kitesurfing Armada 2016-os dél-afrikai eseményén. A széljárás kedvezett a résztvevőknek, a nézelődőknek a látvány a Tábla-heggyel a háttérben pedig örökre emlékezetes marad.
Az esemény pénteken kezdődött, az eddig tartott rekordot (2015-ben Spanyolországban 353 kite-ossal érték el) végül szombat délután 3 óra 30 perckor döntötték meg. Ekkor 415 kite-os szörfözött egyszerre a vízen, mintegy 1,6 kilométer hosszúságú partszakaszon.
A fokvárosi rendezvényt másfél év szervező munkát követően sikerült megtartani.
Számos külföldről érkező szörfös is résztvett az eseményen, többen közülük eredetileg az elkövetkezendő napokban megrendezésre kerülő, híres kite szörfös - Redbull King of the Air – versenyre érkeztek. (Erről itt írtam).
A Virgin Kitesurfing Armada rendezvény sorozat Nagy-Britanniából származik, Richard Branson kezdeményezésével. A Guinness Világrekord megdöntésén túl, jótékony adomány gyűjtés is a cél. A mostani rendezvény bevételét helyi szervezetek kapják, amiből rászoruló fokvárosi gyerekek oktatását és sportolási lehetőségeit támogatják.

Abdullah Ibrahim, az élő jazz legenda

„Bach? Beethoven? Nekünk jobb van: Ibrahim!”

Nelson Mandela egykor tett bátor kijelentésével nincsen egyedül.

A dél-afrikai jazz királya  81 évvel ezelőtt született Fokváros egyik fekete gettójában. 7 éves kora óta zongorázik, 15 évesen már hivatásos zenész. Dollar Brand néven lett ismert.

Több hangszeren is játszik, de elsősorban zongoristaként és zeneszerzőként tartják számon. Nagy hatással volt rá a fokvárosi kultúra, amit aztán ötvözött az amerikai jazz-zel, a fokföldi maláj elemekkel és a klasszikus jegyekkel. Egyedi stílusát a világi és egyházi, hagyományos és modern utánozatatlan keveréke adja.

A 60-as években Nelson Mandela bebörtönzésével egy időben sok más zenésszel együtt száműzetésbe kényszerült. A Zürichben eltöltött évek hozták meg neki a világsikert (Duke Ellington presents the Dollar Brand Trio). Ezek után még New Yorkban is élt, 1973-ban rövid időre hazatért.

A Mannenberg nevű szerzeménye (1974-ben adták ki) az apartheid rezsim alatt a fekete lakosság himnuszává vált.

1976-ban szervezett egy illegális ANC segélykoncertet, majd újból New Yorkban telepedett le. Véglegesen csak 1990-ben tért haza, Mandela hívására. Ekkora már bejárta a fél világot koncertjeivel. A mai napig Dél-Afrika és New York között ingázik, korát meghazudtolva rendkívül aktív, gondoskodik az utánpótlásról és fáradhatatlanul zenél.

Évente koncertezik sok más világvároson kívül szülővárosában, Fokvárosban is, ha tudjuk, nem mulasztjuk el a találkozást vele. Hallottuk már többször a Cape Town International Convention Centre előadótermében, 2013-ban az amerikai zenekarával – Ekaya (jelentése: szülőföld, szülőváros) a Baxter Színház színpadján.

A mostani, legutóbbi szóló produkcióját a kék ég és öreg tölgyfák alatt, a hangulatos Wynberg parkjában láthattuk.

Reméljük még sokáig zenél nekünk.

Tábla-hegy keretbe foglalva

Fokváros szimbóluma a Tábla-hegy. Elképzelhetetlen lenne nélküle, elveszítené jellegét.

A Tábla-hegynek ezer arca van, legfőképp a déli szélben a fátyolként átbukó és alázúduló felhő nyújt impozáns látványt.

 Az egyik legnépszerűbb turista célpont a városban, a platóra való feljutás. Számtalan ösvény vezet fel az 1086 méter magas tetőre (itt most csúcsról aligha beszélhetünk). Egy felvonó is közlekedik jó időben, csak győzzük kivárni a sort.

A látvány fentről lélegzetállító: a hegy előtt elterülő város, a Tábla-öböl a kikötővel, az oroszlánt formáló Lion’s Head, a Signal Hill, a Devil’s Peak, vagy az ellenkező irányba a partszakasz a 12 apostollal.

Azonban nemcsak fentről élvezetes a látvány! A hegy maga az attrakció! A leginkább asztalra emlékeztető formájával rendkívüli impozáns látvány, szinte mindenhonnan látható a környékről, mindig egy jó tájékozódási pontot jelent.

A Tábla-hegyet 2012-ben a ’világ új hét természeti csodája’ közé választották (New7Wonders of Nature). A leglátványosabb helyeken, eddig összesen hat helyszínen (Signal Hill, Big Bay, Waterfront, Robben Island, City Center, Khayelitsha) felállítottak egy-egy óriás keretet, ahol lehet fotózkodni a heggyel a háttérben. A jópofa sárga keret – ami engem leginkább a National Geographic borítójára emlékeztet - egy dél-afrikai művész, Porky Hefer terve alapján készült a N7W és a World Design Capital 2014 projekt részeként.

Egy folyton frissülő, Tábla-hegyre néző webcam itt található:

http://www.cape-town.at/webcam.htm

Érdemes megnézni az alábbi a webkamera best of Table Mountain összeállítást is!

http://www.cape-town.at/webcam_bestoff.htm

Nyújtott almás rétes

Dél-Afrikába kellett jutnom, hogy megsüssem életem első nyújtott rétesét. Úgy gondoltam nagymama korig meg sem próbálkozom vele, olyan bonyolult és macerás. Ugyan kellett hozzá némi útmutatás, meg lehet ezt még gyakorolni, de nem egy nagy ördöngösség!

Hozzávalók:

tésztához:

- 30 dkg liszt
- 1/8 liter langyos víz
- 2 ek. étolaj
- 1 kk. só
- 1 egész tojás
- olvasztott vaj a kenéshez

töltelékhez:

- 1-1,5 kg savanykás alma
- 1 citrom leve
- pár kanál kristálycukor (elhagyható)
- fahéj
- rumba áztatott mazsola
- zsemlyemorzsa a szóráshoz

A langyos vízben elkeverjük a sót és a tojást és az átszitált liszthez adjuk, jól összedolgozzuk és gyúrjuk, míg rugalmas tésztát nem kapunk. Két felé vágjuk, ismét gombócot formázunk belőlük és párszor az asztalhoz csapdossuk. Kiolajozott edénybe tesszük, bekenjük olajjal és kb. 2 órán át pihentetjük letakart konyharuha alatt.

Közben az almát meghámozzuk és uborkareszelőn legyaluljuk, a citrom levével meglocsoljuk, zsemlyemorzsát pirítunk vajban. A mazsolát áztassuk rumba.

Az egyik tészta gombócot elkezdjük sodrófával kisodorni, majd kézfejeinkre fektetjük és egyenletesen forgatva kifelé nyújtogatjuk. 

Lisztezett textil anyagra (pl. terítő) fektetjük és a tészta szélét körben haladva kifelé húzkodjuk - ügyelve arra, hogy lehetőleg ne szakadjon - míg olyan vékony nem lesz, hogy ha aláhelyezünk egy újságpapírt, akkor el tudjuk olvasni...

A tésztát ecsettel megkenjük némi olvasztott vajjal, megszórjuk a pirított morzsával,  ráhalmozzuk a töltelék és a mazsola felét (kb. 1/3 résznél), megszórjuk ízlés szerint cukorral és fahéjjal. A tészta széleit levágjuk, majd a két oldalát egy kissé a töltelékre hajtjuk. 

A rétest a terítő segítségével felcsavarjuk. 

Ugyanezt tesszük a tészta másik felével. Tetejét olvasztott vajjal megkenjük és közepes hőfokon (180 fokon) aranybarnára sütjük, kb. 50 perc alatt.

Cape Town Carnival

Idén rendezték meg ötödik alkalommal a februári fokvárosi utcai karnevált, amely az afrikai identitás, a különböző közösségek és kultúrák, valamint a kreativitás formáló erejének egyfajta ünneplése.

Ugyan a híres brazil karneválon még nem volt szerencsém részt venni, de amikor először a fokvárosi forgatagba kerültem, az jutott rögtön eszembe, hogy az hasonló lehet ehhez. A kettő azonban korántsem ugyanaz. Míg Brazília egyetlen nyelvvel, vallással és zenei műfajjal dicsekedhet, Dél-Afrika a világon mindenütt az ellenkezőjéről ismert: a kulturális, nyelvi, faji, vallási és szexuális irányultságának sokszínűségéről. Nemhiába hívják szivárvány nemzetnek.

A dél-afrikai történelem csodája, hogy bár rendkívül változatos és különböző, az identitás mégis egyazon.

A 2014-es karnevál mottója a képzelet („Imagine”). Azt sugallja, hogy semmi se lehetetlen, egy kis képzelettel minden megvalósítható.

A vibráló konvoj Greenpoint főutcáján haladt, több mint 2000 előadó művésszel, mesébe illő guruló színpadokkal, idén többek között egy 6 méter magas afrikai álom babával, afrikai robottal, egy megvilágított papírvirágokból álló kerttel, és a város legnagyobb proteájával.

KFC csirke:-)