Virgin Active

A Virgin a világ egyik legsikeresebb vállalata, 1970-ben alapította Sir Richard Brandson. Az azóta is folyamatosan növekvő és sikereket halmozó Virgin Csoport különböző szektorokat foglal magába, úgy mint fuvarozás, utazás, mobil telefonálás, pénzügyi szolgáltatások, média, zene és fitness.

Ami a fitnesst illeti, a Virgin Active fitness klub hálózat 1998-ban jött létre és elsőként Nagy-Britanniában terjedt el, de ma már megtalálható Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Ausztráliában és 2000-től Dél-Afrikában is. A klubok száma folyamatosan nő, eddig országszerte 88-at nyitottak.

A kilátás itt sem hiányzik a Tábla-hegyre

Table View városrész az óceán mellett található, így elsősorban ez a tényező dominál, ami az emberek szabadidős tevékenységeit illeti. Nagyon különbözik az itteni életstílus a többi városrészekétől. Az óceán serc perc mindenki számára elérhető, nagyon sokan csak lemennek a partra egy hosszabb-rövidebb sétára, vagy kocogni, strandolni, a vízi sportokról nem is beszélve: rengetegen szörföznek, kite-oznak, eveznek, boogie boardoznak, vitorláznak...stb.

Ettől függetlenül a fitness klub errefelé is nagyon népszerű, hajnali 5-kor már telt ház van - ez nem a személyes tapasztalatom, de megbízható a forrásom. Az idősebb generáció is meglepően aktív.

A klubot hosszú évek óta rendszeresen látogatom, elsősorban a sokféle, változatos csoportos foglalkozások, aerobik órák miatt. Az oktatók nagyon felkészültek, a termek jól felszereltek.
Amúgy van itt minden, squash pályák, uszoda, szauna, gőzfürdő, gyerekmegőrző, internetezési lehetőség, büfé.

Maga az öltöző akkora, mint más helyeken az edzőterem. Gondoltam megérné erről is egy képet feltenni (már csak azért is, hogy a blog látogatottságát egy kicsit növeljem), de végülis letettem róla... Minden esetre egy élmény az ott töltött kevéske idő is - és most nemcsak a látványra gondolok, bár erről is tudnék mesélni – inkább arról a  női csevejről, ami ott zajlik, olykor afrikaans, vagy netán zulu, xhosa, esetleg a turisták révén valamelyik európai nyelven.

A szomszédban - micsoda kontraszt - pedig a könyvtár működik a kevésbé sportosaknak, vagy a megfáradt sportolóknak.:-) Gondolom a közös parkolóban a mozgássértült jeleket elsősorban a könyvtár látogatói számára festették fel.:-)

Rooibos, a vörös fokföldirekettye

Rooibos afrikaans nyelven ’vörös bokrot’ jelent, a cserje hajtásaiból készül a rooibos tea.

Ahhoz képest, hogy közel 140 országban nagyjából 20 ezer tonna rooibos teát fogyasztanak évente, a növény viszonylag kis területen nő és csak itt Dél-Afrikában őshonos, a Fokvárostól 200 km-re északnyugatra fekvő Cederberg környékén.

A vörös nedűt már évszázadok óta isszák a helyiek, az 1900-as évek elején egy orosz bevándorlónak köszönhetően kezdődött a vele való kereskedelem és elterjedése. A 90-es évek közepétől kezdődően Nyugat-Európában is egyre nő a fogyasztók száma, Magyarországon kb. tíz éve jelent meg először a piacon.

A rooibos szüretelése a nyári és őszi hónapokra esik. A hajtásokat begyűjtik, aprítják, zúzzák, fermentálják, mely utóbbi révén kapja a jellegzetes vörösbarna színét és gyümölcsös ízét. A teát csomagolás előtt még gőzöléssel sterilizálják is.

Ahogyan a zöld teát sem fermentálják, olykor kihagyják ezt az oxidációs folyamatot a rooibosnál is – zöld rooibos teát hozva létre - megkímélve és megőrizve a kedvező élettani hatású összetevőit.

Akár zöld a vörös tea, vagy sem, ásványi anyagokban gazdag, cserzőanyag-tartalma alacsony, koffeinmentes és antioxidáns tulajdonsága miatt is ajánlott fogyasztani.

 Az elmúlt években találkoztam először kávézókban a Red Espressóval, illetve Cappuccinóval, ami nem más, mint a tea presszó kávé szerű őrleménye, amit espressóhoz hasonlóan készítenek el. Természetesen az íze a kávéhoz nem hasonlítható, viszont fenomenális, főleg egy kis fahéjjal és pici mézzel édesítve! Kitűnő alternatívája lehet a koffeinmentes kávéknak is!

Ugyan eddig csak a bolti kiszerelést vásároltam, de szerintem a teafű finomra őrlésével házilag is elkészíthető!

Íme, egy rövid videó, hogy készülnek a különböző Red italok:

Hatvan és feledik születésnap

Egyik Fokváros rajongó ismerősünk július 19-én töltötte be 60-dik életévét. A baráti köre meglepte egy ajándék utalvánnyal itteni kedvenc éttermébe, a Wakame-ba. Az időzítés épp úgy jött ki, hogy január 19-én, pontosan fél évvel a szülinap után került sor a kulináris eseményre. A vacsorára mi is hivatalosak voltunk, mivel nyáron nem tudtunk együtt ünnepelni, most bepótoltuk.

A Wakame a Mouile Point nevű városrészben található a tenger mellett, a foci vb-re épült Green Point stadion közelében. Az étterem exkluzívabb, mint az általában megszokott helyek, a fogások különlegesek ízvilágra és látványra egyaránt.

A menü a klasszikus ázsiai konyha, valamelyest franciás beütés és nyugatias jegyek fúziója.

Bármit választunk az étlapról, igazi íz orgiában lehet részünk!

Bárány lábszár citromfűvel és gyömbérrel párolva rozmaringos krumplipürén, koriander  gremolatával

Kagyló leves

Teafűvel füstölt lazac wasabi krumplipürén, garnélás limos beure blanc szósszal

Gőzölt lazacos krémsajtos gombóc

Sajttorta erdei gyümölcsös mártással

Ketreces cápás merülés

Rémálmaink megtestesítője, a cápa, úszkál errefelé Dél-Afrikában is. Sőt nem akármelyik fajtája, hanem a cápák királya, a Nagy Fehér!

Gyerek korom meghatározó mozi élménye Spielberg Cápa filmje, amelynek sokkos hatása alól máig nem kerültem ki teljesen. Visszagondolva (és újra látva) a film elég bugyuta, műanyag, mégis teljesen beépült a köztudatba, hogy a cápa nem csak egy ragadozó állat, hanem egyenesen egy gyilkos szörnyeteg.

Ettől függetlenül azért mindannyian kíváncsiak vagyunk rájuk és perverz módon szeretjük olvasgatni a támadásokról szóló rémhíreket.

A Fokvárostól 2 és fél órás utazásnyira fekvő Gaansbai környékén - az ott élő nagyszámú fóka populáció miatt - gyakran tanyáznak és vadásznak a cápák. Egy egész turistaipar épült ki a környéken a cápales programokra.

Engem sose vonzott, hogy részese legyek egy ilyen „erőltetett”, majdhogynem cirkuszi attrakciónak, de miután kaptunk egy vouchert ajándékba, beadtam a derekam, végül is nem sokszor lát az ember cápát testközelből.

A túra a közel 30 fővel délelőtt 10 körül indult Gaansbai öbölből. A regisztrációt követően kaptunk egy reggelivel egybekötött tájékoztatást a program menetéről és a betartandó szabályokról. Ezután egy nagy motoros hajóval kivittek bennünket az óceán közepére. Szerencsénk volt, mert nagyon jó időt fogtunk ki aznapra, a víz szinte tükörsima volt, szél se fújt, így pár kivétellel senki nem lett tengeribeteg az utazás alatt. (Mi a biztonság kedvéért indulás előtt bevettünk egy tablettát.)

A látóhatáron belül fel-felbukkant még pár hasonló kiránduló hajó.

Az első cápára nem kellett sokáig várni, alighogy beöntötték az első adag etetőanyagot (véres halkeverék) már ott is volt. Egy hosszú kötél végére kötöttek egy óriás tonhal „falatot” és ha a cápa be akarta kapni, elhúzták a hajó törzse felé az orra előtt. A lényeg, hogy a cápa sose harapjon a csalira, mert ha megkapja, akkor többé nem jön vissza.

A vízbe eresztett ketrecet a hajó oldalára rögzítették, egyszerre 6-7 ember fért el benne. Meleg búvár ruha és szemüveg mindenki rendelkezésére állt. A nagy fehér közeledtére a kapitány jelt adott és ekkor a víz alá merülve szemtől szembe kerülhettünk vele. Szerintem a fedélzetről jobb volt a látvány, a ketrecben viszont nagyobb az izgalom!

A program végén megkapta a megérdemelt csalit.

Több szép nagy kifejlett példányt (3-4 méter) is láttunk a kb. 3 órás program alatt, karnyújtásnyira tőlünk, valóban óriási élmény volt!

Peposo

A következő recept egyáltalán nem dél-afrikai eredetű, hanem olasz, egy újabb Jamie remek.

Egy marhahúsos fogásról van szó, amit egy szép őszi napon, Badacsonyban, ismerősöknél kóstoltam először.

Mivel itt Dél-Afrikában nagyon jó, mondhatni csúcs minőségű marhák vannak, ezért általában itt szoktam elkészíteni.

Dél-Afrika nagy marha termelő ország és hús evő nemzet, de a marha hús mellett – amiből nagyon bő a választék – közel annyi bárányt is fogyasztanak. A sertés csak az elmúlt években lett népszerűbb, el is kezdték propagálni, úgy mint „egészséges alternatíva” más húsok mellett!?! Hogy az emberekkel mit meg nem lehet etetni...

Ez az étel nagyon egyszerűen és gyorsan összeállítható, kitűnő vendégváró fogás, csak egész nap otthon kell lenni, mert legalább 5-6 órát készül a sütőben.

 Hozzávalók (6 személy részére):

-          1,5 kg marha lábszár (csont nélkül)

-          20 db fokhagyma gerezd

-          só, őrölt bors

-          3 db babérlevél

-          friss rozmaring (kb. 8 ágacska)

-          1 üveg vörösbor (nem kell a legdrágább, de jó minőségű könnyű száraz vörös legyen; de nem barrique)

1. A húst vastag szeletekre vágom, ha a hentes még nem tette meg (2-3 cm), az esetleges faggyús, zsíros részektől megszabadítom. Egy enyhe hártyás réteg maradhat rajta, nem lesz rágós, át fog főni!
2. Egy tűzálló tálba, aminek teteje is van (ez fontos!) leteszek egy réteg húst, amit enyhén sózok, és gazdagon borsozok (kb. egy evőkanálnyi borssal). Ráteszem a fokhagyma gerezdek java részét és egy-egy rozmaring szálat a szeletekre.
3. Folytatom a rétegzést az előbbiek szerint, plusz beleteszem a babérleveleket is.
4. Felöntöm az üveg borral, ha teljesen nem fedi be a marhát, akkor öntök hozzá egy kis vizet, de semmiképpen ne látszódjon ki a bor alól.
5. 150 fokra előmelegített sütőben lefedve 5-6 órán át párolom (nem baj ha tovább marad). Olykor ellenőrzöm a folyadék mennyiségét, amit időnként pótolok borral, ha van még, vagy vízzel. A lényeg az alacsony hőmérsékleten történő lassú párolás, így lesz a hús omlós.
6. Ha elkészült, megpróbálom a rozmaringot eltávolítani belőle. A tálból kihalászott hús darabokat fokhagymával bedörzsölt pirítós kenyéren fogyasztjuk, olivaolajjal – vagy ízlés szerint a szósszal is - meglocsolva. Vörösbor illik hozzá!

Az elkészítés képes beszámolója, lépésről lépésre:

A feketére színeződött "végtermék" nem éppen bizalomgerjesztő látvány, de annál finomabb!

J. M. Coetzze

John Maxwell Coetzee fokvárosi születésű író és 2003-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.

Tulajdonképpen ez az a két tény, amiért kezembe vettem a könyvét.

Az Alexandra könyvesboltban tavaly a szerző egyes műveit 80 %-os kedvezménnyel árulták, gondoltam, ha nem is jön be a regény, akkor se veszítek sokat.

Elsőként A barbárokra várva címűt olvastam el, amely az ugyanolyan című Kavafisz-versen alapul, annak a feldolgozása. A költemény az általam vásárolt kiadás végén szerepel Faludy György fordításában.

Nem kívánkozok részletes műelemzésbe, mert az nem az én műfajom, de a regényt csak ajánlani tudom, nekem legalábbis nagy élmény volt. Az 1980-ban készült mű örök érvényű kérdéseket feszeget, az államhatalom terjeszkedése, az eszmék és módszerek ismerősnek tűnhetnek mindenkinek a közelmúltból és mindennapjainkból egyaránt.

Coetzee egy másik regényét, A semmi szívében-t, csak most kezdtem el olvasni, ami szintén nem egy strandra való olvasmány, de még csak a közepén járok, úgyhogy erről talán majd egy másik alkalommal nyilatkozom.

Volvo Ocean Race

A világ leghíresebb vitorlás versenye négyévenként kerül megrendezésre.
A legutóbbi még javában zajlik, jelen pillanatban Abu Dhabinál tart az Emírségben.

A 6 hajóból álló regatta 2011. október 29-én startolt Spanyolországból és előreláthatóan 2012. július táján érkezik meg Írországba.

Ahogy az ábrán is látható az első állomás Fokváros. Csak nagyjából lehetett megsaccolni, hogy pontosan mikor futnak be a hajók a Waterfront kikötőjébe, de az esemény előtt már felépültek az érdeklődők fogadására az információs, bemutatós pavilonok, interaktív pultokkal, videókkal, szimulátorral, 3D-s mozival, PR ajándékokkal.

Irtó szerencsénk volt, mert amikor arra jártunk, éppen akkor futott be az egyik vitorlás, végig követhettük a kikötési manővert, ami nem is volt egyszerű, mert nagyon fújt a szél, még a kikötőben is. Jó volt látni, ahogy a fáradt legénység partra száll és találkozik a hozzátartozóival.

Négy évvel ezelőtt is figyelemmel kísértük a verseny eseményeit. Az interneten keresztül már akkor is percről percre naprakész információkhoz lehetett jutni és akár csetelni is lehetett a csapat tagokkal. A Team Russia hajó osztrák kapitányával léptünk kapcsolatba, sőt meg is hívtuk a teamet hozzánk grillezni, amikor már közeledtek Fokváros felé. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy élni is fognak az ajánlattal - és ugyan pár napos késéssel (mert akkoriban meg pont kevés szél fújt) – beállítottak hozzánk, az egész csapat és csaptunk egy grillezős estét. Nagy élmény volt ezekkel az edzett vitorlázókkal találkozni és a sztorikat első kézből hallani. Másnap felmehettünk a hajóra is, amin minden óriásinak tűnt és szuper modernek, mégis hihetetlen, hogy milyen spártai körülmények között kell a legénységnek laknia! Friss étel nem kerül a fedélzetre, csak konzervek, ezért örültek és éltek a meghívásunkkal:-). Wc nincs a hajón, mindenki csak egy váltás ruhát és napkrémet vihet magával. A csapat tagjait úgy válogatják össze, hogy különböző képzettséggel rendelkezőkből álljon, úgy mint vitorla készítő, orvosi ismeretekkel rendelkező, mérnök, riporter. Nemcsak fizikailag, hanem pszichésen is nagyon felkészültnek és fittnek kell lenni.

A partra szállások után nemcsak a családtagok, hanem egy egész team várja a vitorlázókat, pszichológus, masszőr, fizioterapeuta, technikusok, catering és egyéb szakemberek.

Fokvárosból december 11-én indult újból útjára a regatta. Az előtte megrendezett kikötői futamot sikerült elcsípni és lencsevégre kapni.

Grill csirke vacsora kilátással

Tegnap megtanultam hogyan készül a tökéletes grill csirke és sült krumpli!

Barátaink hívtak meg hozzájuk vacsorára. Nem akármilyen helyen laknak, a ház teraszáról szinte beleér az ember lába a Rietvlei nevű tóba (itt szoktunk egyébként szörfözni),  és ilyen zavartalan és klassz kilátás a Tábla-hegyre szinte nincs is egész Table Viewban. Irigykedünk is emiatt rendesen, mindig nagy örömmel megyünk hozzájuk és a teraszon sóhajtozva szürcsöljük az aperitifet és szemléljük a hazatérő pelikánrajokat.

A csirke Weber grillben készült (ez az a golyóformájú sütő). A grill csak langyosra volt befűtve, hogy ne száradjon ki a hús. Nagyjából egy jó óra sütés után a csirkébe dugott hőmérő 180 fokot mutatott és ekkor lekerült a parázsról, fóliába lett csomagolva és egy törölközőbe bugyolálva, hogy egy kicsit pihenjen és bevárja a sült krumplit.

Én eddig a ropogós bőrű grill csirkéhez voltam szokva, ugyan ez nem az volt, viszont ilyen szaftos húst még nem ettem!

A háziasszony állítása szerint a  sült krumplija egy Jamie Oliver recept, úgy látszik ez itt Fokvárosban nagyon elterjedhetett, mert már másoknál is láttam, illetve ettem ilyet. A krumpli kívül olyan ropogós, hogy alig lehet a villával átdöfni, belül viszont porhanyós marad. Így készül:

1. A krumplikat (errefelé csak egyfélét kapni, olyat ami sárga héjú és belül fehér, a nevét nem tudom, de nálunk is kapható) meghámozzuk, ketté vágjuk és jéghideg (!) vízben áztatjuk kb. egy órát.
2. Vizet forralunk, jó sok sót teszünk bele és megfőzzük benne, majdnem puhára, majd leszűrjük és megvárjuk míg kihűlnek.
   
3. Bőséges forró olajban aranybarnára és ropogósra sütjük.

A csirke és krumpli mellé ettünk még grillezett hagymát és squash pürét is (ez egy tökféleség).

Naplemente Texék teraszáról

Carlucci’s és a hajóroncs

 http://www.carluccisdeli.com/

Carlucci’s nevű kávézó Table View városnegyed strandján található, pontosabban attól csak egy úttest választja el, így a kilátás a Tábla-hegyre és öbölre adott.

Csak egy valami zavarja meg a látványt, mégpedig egy hajóroncs. A Seli 1 nevű, panamai regisztrációval, török legénységgel és szénnel teli teherhajó 2009-ben egy viharos szeptemberi napon zátonyra futott. A legénység és rakomány ugyan megmenekült, a hajóval azonban mind a mai napig nem tudtak mit kezdeni, amely aztán le is égett és mostanra három részre törött.

A fokvárosiak megbarátkoztak a roncs látványával, időközben előtte homokpad alakult ki egy új spotot hozva létre az a szörfösök és kitosok részére.

 

A Carlucci’s a szörfösök találkozóhelye lett. Vendéglátó egységként a kategóriáját nem igazán tudom meghatározni. A kávéjuk nagyszerű és ezen kívül salátákat és szendvicseket szolgálnak fel, croissant, bagel, pannini, tökmagos zsemlye mindenféle jóval megtöltve.

A kedvencem a lazacos avokádós, de a chicken tikka és sweet thai chilli se kutya!

A csúcsidő a délelőtti és kora délutáni időszak, ekkor a legnagyobb a nyüzsgés. Ingyenes a wifi és vannak friss újságok is. A berendezés és atmoszféra olaszos hangulatú, a polcokon lévő ínyenc termékek, úgy mint házi készítésű kekszek, sütik (cantuccinik, panettonék stb.), kávék és kávéfőző gépek, borok és üdítőitalok, pástétomok, sajtok, sonkák mind megvásárolhatók. A személyzet nagyjából állandó (ez ritkaság Fokvárosban), egytől egyik feketék az olasz managert kivéve, a kiszolgálás jó hangulatú és vidám.

Carlucci's special szendvics

Lazacos saláta

 

Aki az étlapra is kíváncsi és meg akarja tudni, hogy egyes kite-osok hogyan fogyasztják a szendvicsüket nézze meg az alábbi a videót!!!! 

Cape Town Minstrel Carnival

Minden év január 2-án zajlik a híres fokvárosi karnevál, vagyis Kaapse Klopse. (A klopse szó eredendően a klub szóból ered.) A több tízezer felvonuló klubokba, csoportokba verődve vonul a belváros utcáin. A színes kavalkád az afrikaanst beszélő, színes bőrű, azaz „coloured” zenészeiből, énekeseiből, táncosaiból áll.

A karnevál gyökerei több száz évvel nyúlnak vissza. A rabszolgaság és később a színes lakosság elnyomása (apartheid) idejére. Az újév, január 1-jének ünnepe a fehérek kiváltsága volt, a színes bőrűek az ünnepléshez a másodikát kapták.

Egyes feltevések szerint a karnevál az 1800-as évek végéről is eredhet, amikor az afrikai-amerikai zenészek muzsikájukkal örvendeztették meg az öbölbe érkező vitorlázókat.

Az idei karnevál kezdete délelőtt 10 órára volt meghirdetve. Fél 11-kor már a belvárosban voltunk, több utcát lezártak, de sikerült a parádé indulásához közel parkolni. A felvonulási út teljes hosszában emberek tanyáztak, a város apraja-nagyja, (legfőképp a színes bőrű lakosság) sátrakat vertek, matracokon elnyúlva, kemping székeken ülve várták az eseményt. Természetesen enni-innivalóval érkeztek, állítólag sokuk már az éjszakát is az utcán töltötte, hogy az első sorban foglalhassanak helyet. A város szobrain, a telefonfülkéken és épület ablakaiban emberek lógtak.

A felvonulók igencsak megváratták a fokvárosiakat, az első csoport 14 óra tájban tűnt csak fel. Közben mi már elugrottunk szendvicset enni és kétszer türelmünket vesztve már majdnem ott is hagytuk az egészet (nem is értem, a tömeg hogy volt ilyen békés, türelmes) de a várakozás megérte! Iszonyú hangulat volt és nagy látvány!

A karnevált kihagyni jövőre se fogjuk, a kempingszéket viszont mindenképpen visszük!