Voltam egy farmon Afrikában

Mintha csak a Távol Afrikától filmbe csöppentem volna. Ki ismeri a Volt egy farmom Afrikában történetet? Itt azonban nem kávé, hanem rooibos tea ültetvényen jártunk...

A helyet Gifbergnek hívják, ami afrikaans nyelven annyit jelent, hogy „mérgezett hegy”. Nevét a területén őshonos gifboom nevű fynbos családba tartozó örökzöld cserjéről, illetve fáról kapta, ami lefordítva  „mérgezett fát” jelent. Termése erősen toxikus, hajdanán a bushmanok készítettek mérgezett nyilakat belőle, valamint a helyi farmerek használták fel a hiénák ellen.

Hogy kerültünk oda? Pár évvel ezelőtt egy dél-afrikai barátunk megvette ezt a farmot a Nyugati-Fokföld északi határán, Vanrhynsdorptól délre, gyerekkori álmát valósítva meg - ő maga ugyanis egy farmon nőtt fel. Régóta készültünk ide, legtöbbször az időjárás hiúsította meg az utazást: a nyári időszakban gyakran a 40-45 fokot is eléri a hőmérséklet, ami nem éppen fehér embernek való... Márciusra azonban csitult a hőség, az esték kellemesen lehűltek, ezúttal ideális időt fogtunk ki.

Kirándulásunkat az tette igazán érdekessé, hogy Fokvárostól Vredendalig úgy repültünk egy kis, hatüléses géppel. (Barátunk másik hobbija a repülés). Innen a helyi farmer hozott el minket és autóztunk még egy jó órát, részben terepen.

A birtok nagyjából 14 km hosszú és 4 km széles, felfedezésére csupán a délután és a másnap delelőtt állt rendelkezésünkre. Terepjáróval jártuk be a vidéket, amit egy folyó szel át. Az elmúlt időszakban az egész régióban nagy aszály uralkodott, így a folyó elapadt, a medrében sétáltunk. Látványos sziklaformációkkal (homokkő) találkoztunk, amit a víz mosott ki, illetve a szél koptatott le. A sziklák vöröses színűek. A sztyeppét olykor rooibos ültetvények tarkították, homokos parcellákon. A rooibos kimondottan igénytelen növény, a homokba ültetik, öntözni nem kell, nyár végén lehet leszüretelni, csak azt nem értem, hogy a világnak miért csak ezen a vidékén terem. A tea cserjéket ottjártunk előtt pár nappal vágták vissza, amelyek nagyjából akkorára nőnek, mint nálunk a levendula bokrok. Korábban a teát a farmon dolgozták fel, ez úgy történt, hogy kiterítették, felaprították, géppel összezúzták, amit többszörös öntözés-szárítás követett. A vörös színét csak ez után kapta. A feldolgozó részleget mára megszüntették, a rooibost elszállítják és készítésével máshol foglalkoznak.
A rooibosról egyszer már írtam ezen a blogon itt.

 

A farmon narancs és citrom ültetvényeket is láttunk, de próbálkoznak több-kevesebb sikerrel mangóval, olivával, avokádóval is. A helyi páviánok (baboon) és tarajos sülök azonban gyakran megdézsmálják  a termést. Ez utóbbiak elhullatott szúrós tüskéi árulkodnak a jelenlétükről az ültetvények környékén. Legnagyobb örömömre én ebből párat begyűjtöttem.:-)
Másik kevésbé kedvelt lakói a vidéknek a számos kígyó. Legveszélyesebb közülük a cape kobra, puff adder (pufogó vipera), boomslang, ez utóbbi fán élő kígyót jelent. A farm épülete előtti fán is él állítólag egy boomslang, többször elő is merészkedett már, szerencsére mi nem futottunk vele össze...
Egyedül egy vadmacska szerű állatot láttunk menet közben, de itt él egy leopárd család is, az ő lábnyomaikat a homokban meg is találtuk.

Éjszakára megkaptuk a fixen felállított tábori sátrak egyikét, minden kényelemmel felszerelve: franciágy, világítás. Hívatlan látogatónk nem volt éjjel, csak a síri csend vett minket körül.
A farmon víz és villany van, telefon, internet nincs. Éppen annyira szakadunk el a megszokottól, hogy tökéletesen ki lehessen kapcsolódni az alapvető komfort hiánya nélkül.

Azt ugyan nem tudom, ha netán az autó valahol útközben defektet kapna, hogy lehetne segítséget kérni, mert ebben a két napban, míg ott voltunk, egy teremtett lélek nem jött velünk szembe útközben. Egyedül a helyi farmerrel találkoztunk (talán ő lehetne a megmentő, akkor viszont felmerül a kérdés, hogy őt ki segíti ki, ha mi nem vagyunk ott), aki elhozott minket a reptérről. Ő a szállásunk szomszédságában lakik a feleségével. A feladata a farm felügyelete és fenntartása, rajta kívül egy másik farmer az, aki a rooibos gazdálkodással foglalkozik.

Szóval gyönyörű a táj, van itt hegy, völgy, folyó, vízesés, csodaszép kilátás, rooibos, mindenféle állat, de amitől igazán tátva maradt a szám, azok a sziklarajzok voltak. Ha nem látom, tán el sem hiszem. Bushmanok sziklára festett művei ezek. Koruk 1000-2000 év közöttire tehető. Jól felismerhetők az ábrákon kézlenyomat, emberi és állati alakok.

Ha egyszer még lesz rá lehetőségünk, novemberben, amikor a folyó megtelik, a farm kizöldül és virágba borul, még visszatérünk.