Abdullah Ibrahim, az élő jazz legenda

„Bach? Beethoven? Nekünk jobb van: Ibrahim!”

Nelson Mandela egykor tett bátor kijelentésével nincsen egyedül.

A dél-afrikai jazz királya  81 évvel ezelőtt született Fokváros egyik fekete gettójában. 7 éves kora óta zongorázik, 15 évesen már hivatásos zenész. Dollar Brand néven lett ismert.

Több hangszeren is játszik, de elsősorban zongoristaként és zeneszerzőként tartják számon. Nagy hatással volt rá a fokvárosi kultúra, amit aztán ötvözött az amerikai jazz-zel, a fokföldi maláj elemekkel és a klasszikus jegyekkel. Egyedi stílusát a világi és egyházi, hagyományos és modern utánozatatlan keveréke adja.

A 60-as években Nelson Mandela bebörtönzésével egy időben sok más zenésszel együtt száműzetésbe kényszerült. A Zürichben eltöltött évek hozták meg neki a világsikert (Duke Ellington presents the Dollar Brand Trio). Ezek után még New Yorkban is élt, 1973-ban rövid időre hazatért.

A Mannenberg nevű szerzeménye (1974-ben adták ki) az apartheid rezsim alatt a fekete lakosság himnuszává vált.

1976-ban szervezett egy illegális ANC segélykoncertet, majd újból New Yorkban telepedett le. Véglegesen csak 1990-ben tért haza, Mandela hívására. Ekkora már bejárta a fél világot koncertjeivel. A mai napig Dél-Afrika és New York között ingázik, korát meghazudtolva rendkívül aktív, gondoskodik az utánpótlásról és fáradhatatlanul zenél.

Évente koncertezik sok más világvároson kívül szülővárosában, Fokvárosban is, ha tudjuk, nem mulasztjuk el a találkozást vele. Hallottuk már többször a Cape Town International Convention Centre előadótermében, 2013-ban az amerikai zenekarával – Ekaya (jelentése: szülőföld, szülőváros) a Baxter Színház színpadján.

A mostani, legutóbbi szóló produkcióját a kék ég és öreg tölgyfák alatt, a hangulatos Wynberg parkjában láthattuk.

Reméljük még sokáig zenél nekünk.

Tábla-hegy keretbe foglalva

Fokváros szimbóluma a Tábla-hegy. Elképzelhetetlen lenne nélküle, elveszítené jellegét.

A Tábla-hegynek ezer arca van, legfőképp a déli szélben a fátyolként átbukó és alázúduló felhő nyújt impozáns látványt.

 Az egyik legnépszerűbb turista célpont a városban, a platóra való feljutás. Számtalan ösvény vezet fel az 1086 méter magas tetőre (itt most csúcsról aligha beszélhetünk). Egy felvonó is közlekedik jó időben, csak győzzük kivárni a sort.

A látvány fentről lélegzetállító: a hegy előtt elterülő város, a Tábla-öböl a kikötővel, az oroszlánt formáló Lion’s Head, a Signal Hill, a Devil’s Peak, vagy az ellenkező irányba a partszakasz a 12 apostollal.

Azonban nemcsak fentről élvezetes a látvány! A hegy maga az attrakció! A leginkább asztalra emlékeztető formájával rendkívüli impozáns látvány, szinte mindenhonnan látható a környékről, mindig egy jó tájékozódási pontot jelent.

A Tábla-hegyet 2012-ben a ’világ új hét természeti csodája’ közé választották (New7Wonders of Nature). A leglátványosabb helyeken, eddig összesen hat helyszínen (Signal Hill, Big Bay, Waterfront, Robben Island, City Center, Khayelitsha) felállítottak egy-egy óriás keretet, ahol lehet fotózkodni a heggyel a háttérben. A jópofa sárga keret – ami engem leginkább a National Geographic borítójára emlékeztet - egy dél-afrikai művész, Porky Hefer terve alapján készült a N7W és a World Design Capital 2014 projekt részeként.

Egy folyton frissülő, Tábla-hegyre néző webcam itt található:

http://www.cape-town.at/webcam.htm

Érdemes megnézni az alábbi a webkamera best of Table Mountain összeállítást is!

http://www.cape-town.at/webcam_bestoff.htm

Nyújtott almás rétes

Dél-Afrikába kellett jutnom, hogy megsüssem életem első nyújtott rétesét. Úgy gondoltam nagymama korig meg sem próbálkozom vele, olyan bonyolult és macerás. Ugyan kellett hozzá némi útmutatás, meg lehet ezt még gyakorolni, de nem egy nagy ördöngösség!

Hozzávalók:

tésztához:

- 30 dkg liszt
- 1/8 liter langyos víz
- 2 ek. étolaj
- 1 kk. só
- 1 egész tojás
- olvasztott vaj a kenéshez

töltelékhez:

- 1-1,5 kg savanykás alma
- 1 citrom leve
- pár kanál kristálycukor (elhagyható)
- fahéj
- rumba áztatott mazsola
- zsemlyemorzsa a szóráshoz

A langyos vízben elkeverjük a sót és a tojást és az átszitált liszthez adjuk, jól összedolgozzuk és gyúrjuk, míg rugalmas tésztát nem kapunk. Két felé vágjuk, ismét gombócot formázunk belőlük és párszor az asztalhoz csapdossuk. Kiolajozott edénybe tesszük, bekenjük olajjal és kb. 2 órán át pihentetjük letakart konyharuha alatt.

Közben az almát meghámozzuk és uborkareszelőn legyaluljuk, a citrom levével meglocsoljuk, zsemlyemorzsát pirítunk vajban. A mazsolát áztassuk rumba.

Az egyik tészta gombócot elkezdjük sodrófával kisodorni, majd kézfejeinkre fektetjük és egyenletesen forgatva kifelé nyújtogatjuk. 

Lisztezett textil anyagra (pl. terítő) fektetjük és a tészta szélét körben haladva kifelé húzkodjuk - ügyelve arra, hogy lehetőleg ne szakadjon - míg olyan vékony nem lesz, hogy ha aláhelyezünk egy újságpapírt, akkor el tudjuk olvasni...

A tésztát ecsettel megkenjük némi olvasztott vajjal, megszórjuk a pirított morzsával,  ráhalmozzuk a töltelék és a mazsola felét (kb. 1/3 résznél), megszórjuk ízlés szerint cukorral és fahéjjal. A tészta széleit levágjuk, majd a két oldalát egy kissé a töltelékre hajtjuk. 

A rétest a terítő segítségével felcsavarjuk. 

Ugyanezt tesszük a tészta másik felével. Tetejét olvasztott vajjal megkenjük és közepes hőfokon (180 fokon) aranybarnára sütjük, kb. 50 perc alatt.