R.I.P Madiba

Míg én a születésnapomat készültem ünnepelni, Dél-Afrika gyászba borult Mandela elvesztése miatt. Egész hétre nemzeti gyászt rendeltek el, ami igazából nem is az elvesztésről szól, inkább Mandela életének ünnepléséről. Nagyon megindító élmény számomra a dél-afrikaiak búcsúja a nemzet atyjától, meghatóak a megemlékezések, személyes beszámolók.

Nemhiába, a 21. század egyik legnagyobb alakja hagyott itt minket, szinte mesébe illő az életútja és hihetetlen, amit képes volt véghezvinni.

A nemzeti gyász hetén esténként a Tábla-hegyet Madiba tiszteletére lézer fénnyel, az arcmásával világítják meg. A Tábla-hegy nemcsak a világ hét természeti csodája közé tartozik, hanem Mandela számára a bebörtönzése idején a szabadság szimbólumává is vált.

Míg az apartheid rezsim kézzel-lábbal küzdött a bebörtönzött Mandela és társait övező dicsfénynek a szétrombolásán, a szabadság harcosok a hegy látványából nyerték az erőt, hogy ellen tudjanak állni ennek a kísérletnek. Robben Island, a börtön sziget, Fokváros előtt fekszik, így a foglyok gyakran tekintettek a Tábla-öblön át a Tábla-hegy felé, ami a reményt és szabadságot jelképezte, a szárazföldet, ahová egyszer vissza kívántak térni.

Malakoff torta

Torta készül...

Már a nevének írásmódjában is eltérések vannak „Malkoff“, „Malakov“, de találkozhatunk „Malakow-val“  is.

A változatosság nem csak az elnevezésében, de a torta összetevőiben és küllemében is megmutatkozik.

Sokan az osztrákok tiramisujának tartják, holott szövevényes az eredettörténete, francia és orosz vonatkozású egyaránt. A torta körüli legenda egy mondatban összefoglalva annyi, hogy a 19. század krími háborújában egy francia hadvezérnek sikerült Malakov erődítményét bevennie és  tiszteltére egy francia cukrász megalkotta ezt a habos, krémes mandulás tortát.

A receptet egy osztrák ismerősömtől kaptam. Egy, a sok finom variáció közül.

 

Hozzávalók:

40-50 db babapiskóta

¼ liter kávé

3 feles pohárka rum

Krémhez:

20 dkg vaj, vagy margarin

20 dkg porcukor

20 dkg hámozott darált mandula

4 tojás sárgája

2-3 dl tejszín (tartós)

+ tejszín és esetleg habfixáló - ami akár el is hagyható - a torta bevonáshoz

A krémhez keverjük össze az összetevőket, de a  mandulát csak a végén keverjük bele.

Csak annyi tejszínt keverjünk a krémhez, hogy ne legyen folyós a massza!

A piskótát egyesével a rumos kávéba épphogy mártsuk bele. (Húzzuk végig a kávéban mindkét oldalát, de ne áztassuk szét!)

Mártott piskótával kirakjuk a kapcsos tortaforma alját, valamint „kerítést” gyártunk az oldalára belőle. Erre rákenjük a krém egy részét.

Ezt ismételjük, a formát azonban minden rétegzés során 90 fokkal forgassuk el! (Én a krémet két részre vettem, de lehet több réteget is csinálni).

A rétegzés piskótával záruljon!

1 napra tegyük hűtőbe, tegyünk rá valami súlyt is.

Másnap verjük fel a tejszínt (a fixálóval) és vonjuk be a tortát.

Lehet mandula forgáccsal, vagy csokireszelékkel díszíteni!

A mindennapi reggeli

Reggeli nélkül nem kezdődhet a nap! Legalábbis nekem nem.

Hosszú évek kellettek mire rájöttem mi a tökéletes reggeli számomra.

Felvágottat, sajtot, szalámit, illetve semmilyen zöldséget, vagy gyümölcsöt, se lekváros-mézes dolgokat nem kívánok reggelre. Se sósat, se édeset, se túl nehezet. Valami könnyen emészthetőt és táplálót kerestem, így kötöttem ki a zabpelyhes kásámnál.

Ez olyan jól bevált, hogy többeket sikerült rászoktatni a reggelizésre!

A hozzávalókat lehet variálni, valamiből többet, valamiből kevesebbet használni, így sose lesz két egyforma kása. A zabon és grízen kívül főzhetünk bele bármilyen müzli keveréket, vagy gabonaőrleményt is.

Hozzávalók (2 főre):

Apró szemű zabpehely kb. 2-3 maroknyi

Őrölt zabpehely kb. 2 evőkanálnyi – ez teszi a kását krémessé

1-2 ek. gríz

Natúr szójatej + víz (még jobb a rooibos tea) 3:1 arányban  kb. annyi, hogy a zabpelyhet bőven ellepje

2-3 evőkanál natúr joghurt adagonként (kihagyható, így teljesen növényi alapanyagú lesz)

1 banán, vagy ha nincs almaszósz

1. A zabpelyhet a zabliszttel felteszem főni a szója tejjel és vízzel.
2. Felforralom, beleszórom a grízt, egy percig kevergetem, aztán lekapcsolom, majd ezek után a meleg főzőlapon pár percig kevergetve főzöm (ilyenkor még bugyog).
3. Leveszem a tűzhelyről és lefedve pár percig tovább puhítom.
4. Beledobok egy egész banánt, amit villával pürésítek. Ez édesíti meg a kását. Ha nincs otthon banán, alma szósszal helyettesítem (lehet mind a kettőt is használni).
5. Müzlis tálkákba adagolom, a sűrűségétől függően joghurttal, vagy még egy kis szója tejjel, vagy teával lazítom.

Muizenberg

Fokvárostól nem messze az Indiai-óceán partján fekszik Muizenberg. A hely neve a Mausenberg szóból származik, amit talán egérhegynek fordíthatunk.:-) A várost hegyláncolat övezi, ami a Tábla-hegy nyúlványa és szabad szemmel is látható, hogy egészen a Jóreménységig húzódik, ami nincs is innen olyan messze.

Szörf oktatás a strandon

A hely azonban nem az egerekről híres, sokkal inkább a strandjáról. Közel s távol ez a legkedveltebb szörfös strand. Aki már valaha belelapozott egy dél-afrikai útikalauzba, biztos emlékszik a strandon sorakozó jópofa színes házikókra, ami itt lelhető fel. A kis bungik amúgy bérelhető öltöző/strandkabinok. 

A víz errefelé sokkal melegebb, mint a Tábla-öbölben, ahol a 14 fokban edzett szörfösök itt gyakran neoprén ruha nélkül merészkednek be. A hullámok minősége azonban az igazi csalogató, amelyek a legtöbbször szépen törnek, könnyen meglovagolhatók. Fent a hegyről, a Boy’s Drive-ról, gyönyörű látványt nyújt a hosszú partszakasz, tiszta időben az egész False-Bay látható.

A parttól nem messze, nagyjából 5 km-re található a Seal Island, egy parányi sziget, jelentős fóka populációval, ami köztudottan a cápák egyik kedvenc csemegéje. A National Geographic készített is itt egy filmet a nagy fehér cápákról, mégpedig arról a fajtáról, ami jellegzetesen csak ezen a környéken ugrál ki a vízből. Ezzel igazából csak azt akartam érzékeltetni, hogy cápák igenis vannak errefelé, ez azonban nem veszi kedvét nekünk, szörfösöknek, fürdőzőknek. A helyiek elfogadják és tisztában vannak vele, hogy a cápa alapjában véve nem emberre vadászik (esetleg csak néha megkóstolja:-).

 A fürdőzők védelmére létrehoztak egy hálózatot a környező strandokon. Shark Spotters a nevük, a hegyről próbálják figyelemmel kísérni a cápák mozgását (ezt leginkább az árnyékok alapján tudják) és tartják a kapcsolatot a parti kollégákkal, akik zászlókkal és szirénával riadóztatnak. 

Micsoda foglalkozás! Egész nap a hegy tetején ücsörögni és a vizet kémlelni cápák után!

A színes zászlók különböző jelentéssel bírnak. Ha a fehér van fent, akkor a szirénákat is megszólaltatják, mert az azt jelenti, hogy cápát láttak a környéken, hogy milyen messze a parttól azt nem lehet tudni, mégis elég hátborzongató élmény, feláll az ember hátán a szőr. Ilyenkor csak azon imádkozom a vízből sprintelve, hogy most az egyszer ne essek bele...

Ha a fehér zászlót a pirosra cserélik, a többség már visszamerészkedik a vízbe, ez azt jelenti, hogy nemrég még cápa volt a környéken... Amennyiben a zöld van fent, akkor szabad a pálya, nincs vész. Véleményem szerint a fekete színű a legrosszabb, az ugyanis azt jelzi, hogy rosszak a látási viszonyok, tehát lehet, hogy van kint valami, de lehet, hogy nincs...:-)

Vannak azonban kellemesebb látogatók is a vízben. Múltkoriban egy egész delfin csapattal lovagoltuk meg együtt a hullámokat, felemelő élmény volt!

Zászlók jelentései, alul az utolsó cápa észlelés dátuma

Bunny chow

Dél-Afrikában a bunny chow a tipikus ’street food’,éppúgy mint például nálunk többek között a lángos, Ausztriában a leberkase, Közel-Keleten a shawarma, vagy falafel, a görögöknél a gyros és így tovább.

Az étel Durbanből származik az indiai bevándorlóktól (itt a legnagyobb az indiai populáció), de idővel más etnikai csoportok kedvencévé is vált. 

Egy indiai curry ételről van szó, ami lehet zöldséges, csirkés, marhából, vagy birkából készült, a lényeg, hogy egy kibelezett negyed, fél, vagy ritkán egész kenyérben tálalják, attól függően, ki mennyire éhes. (Fel nem szeletelt szendvicskenyérről van szó).

Az étel gyorsan elkészíthető, könnyen szállítható és evőeszköz nélkül kézzel fogyasztható, minthogy a kenyér szolgál a mártogatáshoz.

A bunny chow pontos eredetét mítosz és legenda övezi, számos elképzelés létezik.

Egyesek szerint a Royal Durban Golf Club caddy-jei (labdaszedő, golfütőket vivő fiú) curry ebédjüket – akkoriban műanyag tárolóedények hiányában – ilyen formában kapták és fogyasztották.

A bunny elnevezést egyesek a ’banias’ szóból származtatják, ami egykoron a durbani Grey Street egyik indiai kereskedő kasztjának az elnevezése. Megint mások úgy tartják, hogy az indiai munkások a cukornádültetvényekre vitték ilyen formán a curryjüket.

Az étel az apartheid idején lett igazán népszerű, amikor a nem fehér bőrű lakosság nem léphetett be a csak fehéreknek kijelölt éttermekbe, illetve azoknak akik nem is engedhették meg maguknak. Így ezzel a zseniális take-away csomagolással tették mindenki számára elérhetővé ezt az olcsó finomságot. A lokál szörfösök számára is praktikusnak bizonyult a bunny chow, hiszen tápláló és gyorsan elfogyasztható fogás két hullámszörfözés között, általuk lett igazán elterjedt a fehérek közösségében is.

1/4 bunny chow samballal (répa, hagyma, chilli saláta) Durban utcáján

1/2 bunny chow a fokvárosi Eastern Food Bazarban