Fokvárostól alig másfél órányira fekvő Hermanust
elsősorban a bálnák tették híressé.
A legtöbb bálnát,
elsősorban a ’Southern Right Whales’ fajtából június és november között
láthatunk a város öblében. Ilyenkor szinte nyüzsögnek és ugrálnak a
partközelben, állítólag óriási látványosság. Sajnos ebben még nem volt részem,
mivel ilyenkor még nem vagyunk itt Dél-Afrikában. Novemberben viszont már
többször is volt szerencsém látni egy-egy példányt, bár egy kicsit távolról, de
így is nagy élmény volt! Legutóbb múlt héten kirándultunk arra felé és akkor is
láttam egyet a partról, ami nagy szerencse, mert pont akkor és oda néztem, ahol
felbukkant és lemerült, utána hiába pásztáztam a vizet, már nem volt sehol.
Bálnák ide, vagy
oda, a tengerpart mentén vezető út Hermanusba egyszerűen lélegzet elállítóan
gyönyörű, már csak ezért is érdemes errefelé venni az irányt!
Hermanus
egyébként nagyon hangulatos kis város, közvetlenül az Indiai-óceán mellett
fekszik egy öbölben, a partja meredek sziklás, hegyek körbe-körbe. 1992-ben egy
helyi lakos kitalálta, hogy ő lesz a bálna kikiáltó, a napját a parton tölti és
mihelyst valahol felbukkan a láthatáron egy bálna, megfújja a tengeri hínárból
készített kürtjét, jelezve az érkezését. A kezdeményezés nagy sikert aratott,
idővel ezzel egy hagyomány teremtődött. Hermanus a bálnáival a média figyelmébe
került és felkapott turista célponttá vált.
Utóbbi hermanusi
kirándulásunkat összekötöttük a közelben élő barátaink látogatásával.
Newton-Johnsonék mindentől távol a semmi szívében, inkább csak terepjáróval
megközelíthető hegyoldalon építkeztek egy fynbos (tipikus dél-afrikai
vegetáció) mező kellős közepén, kilátással az óceánra, a saját szőlőültetvényre
és farmjukra. A farmerkedés mellett borászattal keresik a kenyerüket, a családi
vállalkozás immár apáról fiaira és családjaira szállt.
Kilátás a ház teraszáról |
Szőlőültetvény a völgyben |
Kilátás és a fynbos növényzet |
A farmon |
A borok
kiemelkedő minőségűek, nemcsak itt Dél-Afrikában ismertek, exportálnak belőle
szerte a világba is jócskán. A szüret, sőt
egyes borok palackozása éppen ottjártunkkor zajlott.
Az alábbi képen
látható ropogós chiabattát a házigazda sütötte. Az elkészítés nagyon egyszerű
és a kenyér nagyon finom, így a receptet közzé is teszem!
Hozzávalók:
-
4
csésze liszt (ebből 1 barna liszt)
-
2
csésze víz
-
2
evőkanál olívaolaj
-
1 ml
(fél kávéskanálnyi) szárított élesztő
-
2
teáskanál só
Keverjük össze
egy tálban a lisztet, sót, élesztőt, majd adjuk hozzá az olajat és vizet, egy
kanállal elegyítsük, míg ragadós masszát nem kapunk. Öntsük körbe egy kevés
olajjal, fóliával lefedjük és egy éjszakát szobahőmérsékleten pihenni hagyjuk
(kb. 12 órán át).
Másnap egy
lisztezett sütőlapon kenyér alakúra formázzuk (csinálhatunk 2 db-ot is akár
belőle) és 230 fokon nagyjából fél óra alatt megsütjük.
Élesztőből nem
kell több bele a megadott mennyiségnél, a házigazda állítása szerint a túl sok
élesztőtől nem fog úgy feljönni a tészta!